Sherlock Holmes, a pillangó
Göbölyös N. László írása
Keménykalap és krumpliorr, Égig érő fű, Barátom, Boncza, Gyermekrablás a palánk utcában, Szeleburdi család, hogy ne is szóljunk a klasszikussá vált irodalmi adaptációkról, a Kincskereső Kisködmönről, a Tüskevárról, az Indul a bakterházról. (És el ne feledkezzünk A Tenkes kapitánya megunhatatlan kalandjairól, amelyet a minap vén marha létemre huszadszor is újra megnéztem, és Párommal együtt kitűnően szórakoztunk…azóta is a zenéjét dúdolom egyfolytában..). Bagaméri, Poldi bácsi, a Bűbájos Küsmödi, Matula bácsi, a Patás és természetesen Bruckenbacker kapitány fogalommá váltak több nemzedék számára.
Miről beszélek én itt? Az elmúlt évtizedek legsikeresebb ifjúsági filmjeiről, amelyeket újra és újra elővesz a televízió, mert nincsen jobb náluk. Azaz nincs is. Mintha a magyar filmesek elfeledkeztek volna erről a nagyszerű, nem könnyű, ám hálás műfajról. Helyette nézhetjük az egykaptafára készült, bugyuta amerikai családi filmeket rogyásig.
A jég azonban megtört egy lelkes, független filmes csapat jóvoltából. A napokban mutatják be a mozik Bernáth Zsolt Sherlock Holmes nevében című filmjét.
„Gyerekkrimi” a barátságról, a bimbózó szerelemről, az élet kegyetlenségéről és rejtelmeiről, az álmokról. Mindez beleágyazva egy kisvárosi történetbe. Felismerhetjük ugyan a felvételeken Zsolték szűkebb hazáját, Dunaújvárost, ahonnan a Cruel World Team 15 évvel ezelőtt elindult (ez már a 7. egész estét betöltő filmjük, de az első, amely végre széles körű forgalmazásba kerül!), de tulajdonképpen bárhol játszódhat a történet. A főcím alatt látható Lego-város „légi felvételei” figyelmeztetnek: az egész csak mese, játék, de jól tudjuk, az igazi mesét, az igazi játékot nagyon is komolyan kell venni. A film eleje még egy valóságos krimit sejtet az elrabolt, majd előkerült, ijesztő állapotban lévő gyerekek és kiskamaszokkal, aztán szép lassan, szinte észrevétlenül átmegy egy másik dimenzióba, ahol a valóság is meseszerű, és a mese is kézzel fogható, ahol a „rosszemberek” sem igazán rosszak, inkább csak boldogtalanok, akik kétségbeesetten keresnek valamit, amit elvesztettek, és egyúttal önmagukat is. És ebben a világban agyal vaslogikájával a kissé flegma, de azért érző szívű Holmes (Szénási Kristóf), kétbalkezesnek látszó újdonsült barátjával, Watsonnal (Ungvár Ádám) hogy az ügybe nem is olyan véletlenül belekeveredett rejtélyes lánynak, Icának (Kugler Nikolett) segítsenek. A felnőttek pedig, a Doktor (Gáspár Tibor), Padlizsán, a bohóc, (Karalyos Gábor) a Karbantartó (Kiss Attila) egyáltalán nem azok, akiknek látszanak…
A titokzatos személyiségek minden becsületes bűnügyi történet velejárói, de itt magukról a fiúkról sem tudunk meg szinte semmit, még az sem kizárt, hogy ők nem is léteznek, csupán valakinek vagy éppen saját földi mivoltuknak a megtestesült álmai. Bernáth Zsolt szeplős, kerekarcú, kockás sapkás Holmes-ja tehát olyan, mint Csuang-ce pillangója: nem tudhatjuk meg, hogy ki álmodik kit, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy legyenek álmaink és azokat ne adjuk fel.
Van tehát happy end – az odavezető utat nem áruljuk el – de ez is inkább csak egy útmutatás arra, hogy miként lehetünk önmagunk, miként oldhatjuk fel magunkban velünk született és szerzett félelmeinket. Ilyen értelemben a Sherlock Holmes nevében folytatása Zsolt előző filmjének, az Illúzióknak, hiszen a főhős egy nem kevésbé „idegen” útitárstól vesz életre szóló leckéket önismeretből.
Jól vágott, kiváló tempójú, igényesen fényképezett alkotást láthatunk. Talán csak annyi vethető Bernáth Zsolt szemére, hogy túlságosan pazarlóan bánt a filmben a zenével (és néha annak hangerejével) – kevesebb több lett volna – és néha engedett az amerikai science fiction és misztikus filmeknél közhellyé vált éles-hangos fényhatásoknak. Ennyi azonban belefér egy széles közönségnek szánt, egyaránt szórakoztató és elgondolkodtató filmbe….
Bernáth Zsolt már eddig is számos értékes alkotást tett le az asztalra, íróként, költőként, fordítóként és filmesként is. És még mindig negyvenen innen van. Várunk tőle további meglepetéseket.
A cikk szerzője: Göbölyös N. László
Forrás: K. Úr ír